the first Vini day :))

Annyeong ~

Nos, hol is kezdjem. Először is... omg de furcsa magyarul írnom. ._.
Mindegy, hűen a bejegyzés címéhez, rátérek életem első Vini napjára.

Azt hiszem, április 5. egy igencsak fontos dátum lesz számomra ezentúl, hiszen akkor találkoztam személyesen a legjobb barátnőmmel. Így talán már két ünnepi Vini napot is tartunk. >.<
Eredetileg az első Vini napunk egyébként Chingu ballagásán lett volna, 30-án, de szerencsére ez előrébb került.
4-én Chingu benyögte, hogy talán elalszik reggel és nem éri el a buszt, aminek felettébb örültem, tekintve, hogy én attól tartottam, aludni sem tudok majd az izgalomtól, de végül én aludtam tovább és ő kelt fel korán. xd Reggel hatkor kimásztam az ágyból, hogy aztán szinte az utolsó pillanatig készülődjek, mert természetesen nem tetszett magamon az előző este kipakolt göncöm, ami fekete csőnadrág volt fehér blúzzal és az egyik nyakkendőmmel. Nem tudtam megkötni a nyakkendőm, a másikhoz pedig nem volt kedvem, azok nélkül meg úgy néztem ki, mint aki egy iskolai ünnepségre készült volna. Szóval gyorsan váltottam egy piros spagettipántos felsőre és rá egy vékony kék dzsekire, majd Nee-channak is átadtam a fürdőszobát, ha már a fél reggelt ott töltöttem. :'D Nyugodt szívvel felvettem a magasított sarkú sportcipőmet, mert nem félek Chingutól, és egyébként is fel akartam már húzni.
Szóval eljutottunk a Népligethez, ahol Nee-chan ment tovább dolgozni, én pedig a buszpályaudvaron vártam Chingut. Közben megkerestem a mosdót, ahol a pénzes néni olyan kedvesen szólt hozzám, mert nem vettem észre, hogy fizetni kell, hogy legszívesebben a fejére borítottam volna a felmosóvödröt. Megkérdezte tőlem, hogy 'aranyom, nem látta, hogy fizetni kell?' és hát mondtam neki, hogy nem, mondjuk meghaltak volna, ha véletlen nem fizetem ki a 120 fötöt, és egyébként szerencséjük volt, hogy egyáltalán volt nálam apró. Mindig is hülységnek tartottam a fizetős vécéket.
Na de haladjunk tovább. Chingu megjött és megírta, hogy hol vár, majd a keresésére indultam és már

messziről megismertem. :3 És tudjátok... vagyis nem tudom, mennyire tudjátok. Van az az érzés, hogy elképesztően hosszú időt vársz arra, hogy találkozz egy bizonyos személlyel. Ez lehet akkor is, amikor már találkoztatok előtte, vagy amikor most találkoztok először. Az érzés szerintem hasonló. És akkor az a személy ott van előtted, és akivel eddig csak interneten keresztül, webcamon beszéltél, hirtelen emberi alakot ölt. Ez az érzés felbecsülhetetlen. Meg tudtam ölelni őt és nem csak annyit írni, hogy *megöleli*. És mivel ő a legjobb barátnőm, ez már mondhatni egy valóra vált álom volt. Vagyis nem csak mondhatni, hanem tényleg. A találkozást már időtlen idők óta tervezgettük. Mindig máshogy képzeltük el, volt hogy teljesen elképzelhetetlennek láttuk a találkozásunk a közeljövőben, ezért Chingu azt mondogatta, hogy majd kimegy Amerikába. Ez nem történt meg természetesen, de ennyi idő után elgondolkozik rajta az ember, hogy egyetlen találkozás nélkül mi tarthat ennyire össze egy barátságot, hogy inkább vállaljuk az online, mondhatni személytelen kapcsolatot, mint azt, hogy egy olyan személyt keresünk, aki ott van mellettünk, fizikailag is. És ilyenkor rájössz, hogy mennyire megérte az egész, mert tényleg megtörtént.
Na de a lelkizést nem most akartam. >.<
Szóval megjött Chingu, és a metróval elmentünk a Westend-hez, hogy aztán ott töltsük a napot. Én kétségbeesetten kutattam valami iható dolog után, amiért képes voltam bejárni a fél plázát, mert nem akartam a legdrágább narancslét inni. Közben ráleltünk egy üzletre, ami New York-ban a kedvencem volt, szóval

oda beráncigáltam Chingut és körülnéztünk. Vett nekem egy karkötőt. Jobban mondva egy best friend karkötő, vagyis couple. :3 Aztán közösen vettünk fülbevalókat, mert akció volt. Bementünk a Libri-be is, ahol megvette nekem Leiner Laura legújabb kötetét, az Akkor szakítsunk-ot. *-*
Ezután tényleg kerestünk egy helyet, ahol végre ihatok és természetesen kifogtam azt, ahol 800 fötöt fizettem egy pohár narancsléért, merthát én is egy olyan helyre megyek, ahol nuku árak és az a hely valami bár volt. De mindegy. Miután majdnem kiöntöttem az aranyárú narancslevem, leültünk és Chingu odaadta nekem az ajándékaim. Mert ő még hozott, gondolom, fél vagyonát rám költötte és én még könyvet vetettem vele. ._.
Szóval kaptam tőle egy Eiffel-tornyos nyakláncot, egy Halál ereklyéi szimbólum nyakláncot és egy Párizs mintázatú telefontokot. :3 Miután a nyakamba aggattam mindent, és láttuk hogy a halál ereklyés nyaklánc hosszú, leszedettem Chinguval a bigyuszt, amibe bele kell akasztani a csatot vagy mit, hogy tegye át máshova, ezt háromszor eljátsszattam vele, míg végül a bigyusz ugyanoda került vissza, ahol eredetileg is volt. xD *genius Hobak* Miután kijátszottuk magunkat az asztalnál, kisebb szemétdombot alkotva, összepakoltunk és a mozi felé vettük az irányt, miközben komótosan szétnéztünk.

Kiderült, hogy Chingu nincs jóban a mozgólépcsőkkel, szóval azt hiszem, mostantól szokásommá válik folyton hátranézni, hogy nem esik-e hasra, ha rálép. >< Ha jól emlékszem, a mozit még könnyen megtaláltuk. Vettünk jegyet a Noé-ra, a 2:20-as vetítésre, majd Chingu azt mondta, éhes, ezért gondoltuk, beülünk rámenezni. Haha... Fél órát kóvályogtunk a plázában, mert miért is találtuk volna meg elsőre az éttermet... Pedig én még direkt megnéztem előtte meg minden. Le-fel, jobbra-balra szaladgáltunk, mire sikerült
megtalálunk. ._. Nekem már mondjuk akkor fájt a lábam >_< Az étterembe érve, tétován megálltunk, mert nem tudtuk, hogy az most a kávézó vagy a rámenes része és egy pincér kisegített, hogy az egyben van. Rendeltünk mindketten egy-egy csirkés ráment és míg vártunk, Chingu kielemezte, hogy a minket kiszolgáló pincér nem helyesen szolgál fel, vagy nemtudom, valami baja volt vele, szóval elvoltunk. A rámen... finom volt ugyan, de ez ízlett a legkevésbé az összes közül, amit eddig ettem, ráadásul az adaghoz képest meglehetősen drága volt, de attól függetlenül jól esett. :3 Rámenezés után felmentünk a tetőre, hogy csináljunk néhány képet. Ez egy külön szertartás számomra, amely mindig 70 százalék röhögésből, 20 százalék találgatásból, hogy milyen fejet vágjunk a képen és 10 százalék tényleges fényképezkedésről szól, amikor meg is vagyunk elégedve az eredménnyel. Mivel kedves barátnőm képtelen mosolyogni, ő eldöntötte, hogy idióta fejeket vág, én pedig hülyén néztem volna ki mellette, ha végigandalgom az összes képet, szóval kénytelen volna utánozni őt. Egyébként egész jól haladtunk, közben csak párszor vertük meg egymást. :) Engem mondjuk idegesített, hogy Chingu mellett akkorának tűnt a

fejem, mint egy hordó, ezért próbáltam minél hátrébb húzódni a padon. Kedvenc Vini párbeszédem:

Me: Csináljunk olyat, ahol látszik a magasságkülönbség!
Chingu igazán kedves pillantással ajándékozott meg.
Me: De én szeretem az olyan képeket! Látszódik a különbség!
Chingu: Akkor a melleinket is lefényképezzük?

Áucs. Értem én, na, de ő akkor is olyan aranyos, hogy ilyen alacsony, viszont az én deszkaságom senkit nem tesz boldoggá. ._.
Hobbitom elképesztően csinos volt, így nem úszta meg a szólóképeket sem. *-* Ezzel meglehetősen elment az idő, szóval bementünk, hogy vegyünk popcorn-t. Beálltunk a sorba, majd egy kiscsaj elkezdett balhézni a barátjának, hogy mi beálltunk eléjük, pedig nem, csak egy kicsit félreléptünk, hogy megnézzük a pulton lévő árlistát. Szóval mi már előbb ott voltunk, aranyom. Mondjuk nem nekünk fakadt ki, csupán olyan hangosan beszélt, hogy nyilvánvalóan azt várta, hogy megfordulunk, és majd jól kikérjük magunknak a dolgot. Hát nem így tettünk. :D Beültünk a terembe, majd én azonnal kiborítottam a popcornt, mert miért ne, szóval annak ott

biztosan nagyon örültek a takarítók. :D A film mondhatni jó volt, olyan egyszer nézhető. Mozizás után leültünk fagyizni. Vagyis a leülést fél óra ismételt kóválygás előzte meg, mert nem találtuk meg a tetőt, miután megvettük a fagyit. XD Így lemondtunk a tetőről, és inkább visszasétáltunk a fagyizóhoz. >.< Fagyizás után megtaláltuk a tetőt természetesen, szóval még kiültünk egy kicsit, míg le nem hűlt a levegő, és aztán még körbejártuk a plázát, mert Chingu meg akarta keresni a Primadonna nevű üzletet, amit korábban látott. Megtaláltuk, de három percnél nem tartózkodtunk bent tovább, mert az árak sehol sem mentek 15.000 fötö alá, így gondoltuk, oda legközelebb majd Hongkiékkal megyünk. >.< Ezután még beültünk egy kávézóba és rendeltünk. 




Ezután elindultunk vissza a metróhoz, amit persze nem találtunk meg azonnal. Említettem már, hogy egyikünk sem tud tájékozódni? Emelett Chingu még a táblákat sem olvassa/keresi, így nekem kellett hunyorognom, mert természetesen nem volt nálam a szemüvegem. 

A buszra várakozva még beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk egymástól, és én neki is estem a könyvnek, míg Nee-chan meg nem érkezett.

Mikor hazaértem, hulla fáradtan, sajgó lábakkal, csak leültem az ágyra, és miután benyomtam a gépem, egy ideig magam elé bámulva dolgoztam fel a napot. Vajon ezzel mindenki más is így van? Nem úgy értem haza, hogy 'na, ez is megtörtént', hanem 'jézusom, tényleg megtörtént!' és a legboldogabb embernek éreztem magam. A nap folyamán agyonnyúztam Chingut. Megölelhettem, amikor csak akartam, rugdoshattuk egymást, meg minden. Legszívesebben le sem szálltam volna róla, de komolyan. Kimondhatatlanul szeretem a legjobb barátnőmet, és ebben csak még biztosabb lettem a találkozásunk után. Nem érdekel, ha nem szólunk egymáshoz egy órán át, mert nekem ez is természetesen jön. Aztán pedig hirtelen dől belőlünk a szó. Ez mindig is így volt, és ezen a találkozásunk napján sem változtattunk. Semmi erőltetett dolog és semmi távolságtartás. Nem éreztem feszélyezve magam, egyetlen pillanatra sem, akkor sem, ha éppen kiröhögtettem magam a bénázásommal. Én csak... rájöttem, mennyire vágytam erre az egészre. Hogy ott legyen mellettem a másik felem. És büszke vagyok magunkra, amiért majdnem három évig kibírtuk az online kapcsolatot, különben ezt most nem éltük volna át. És most nem várnám százszor annyira az együttélésünk, mint találkozásunk előtt. 

A legjobb születésnapi ajándékom pedig a levele volt, amit nagyon rafinált módon elrejtett az atlaszba, amit kölcsönkértem tőle. Komolyan, pont ma, a születésnapomon nyitottam ki és találtam meg. >.< 

Most, hogy kellően kicsöpögtem magam egy évszázadra elegendően, megyek és lefekszem. >.<

Bye bye ♥